Aha, szóval ez Phuket

* Szilvi: dőlt , Levi: normál *

Kellemesen csalódtam Phuketben és így utólag örülök, hogy ott kezdtünk. Mindenünk megvolt, ami az induláshoz kellett. Nem titkoltuk, hogy Phuket nem volt célpont a tavalyi nyaraláson, mivel mást sem hallani róla, mint hogy mekkora party hely, meg micsoda ping-pong show-k vannak, na ez nekem nem hiányzik. Azt is hallottam, hogy a tengerpart piszkos. Hát, most elárulhatom, ez kb Patong. Viszont a sziget többi része annyira gyönyörű és sajnálom, hogy vannak akik egyszer Patongon nyaralva azt gondolják ismerik Phuketet.  

WhatsApp Image 2019-01-20 at 03.43.35(2).jpeg

A lakáskánk a sziget közepén volt, Kathuban, innen robogóval szinte bárhova el lehet jutni kb. 30-45 percen belül. Két hónapot töltöttünk itt, de nagyon nem volt elég. Lassan indultunk be, spórolgatva, tervezgetve az életünket és nem belelovalva magunkat, mintha csak nyaralnánk. Az első hónapban robogót sem béreltünk, viszont rengeteget dolgoztunk, új profilokat csináltunk mindenféle szabadúszós álláskereső oldalon, jelentkezgettünk és vártuk, hogy kiszúrjanak a rengeteg jelentkezőből. Nem is hiányzott a tengerpart, gondoltam úgyis mocskos. Plusz volt egy jó kis medencénk és egy pici konditerem is az épületben, ilyen király helyen még nem laktunk. Végül csak elmentünk Patongra, de csak azért, mert robogó híjján a “helyijárat” pont arra a partra ment. És tényleg úgy van, ha többre vágysz,mint részegek között ténferegni, meg hogy minden oldalról bárokba invitáljanak a sétálóutcán, akkor inkább kerüld el ezt a helyet.

Ez nem nekünk való. Mi akárhová is utazunk, szeretjük azt mélyebben megismerni, látni akarjuk a tájait, az eldugott gyöngyszemeit, távol a turistaútvonalaktól és megtapasztalni azt, ahogyan a helyiek élnek. Nekünk nem kell a rengeteg bár, az eszkortok, a drogdílerek, a folyamatosan zaklató turista ügynökségek meg az egésznek ez a hamisan mosolygó, meghunyászkodott, mindent eladni akaró hangulata. A különböző állat show-k, mint a tigris simogatók meg elefántozós témák meg rohadjanak meg! Gusztustalanok és szánalmasak. Nem igazán dob fel a bedrogozott tigrisek látványa. Sem a láncon vergődő kiselefánté, ahogyan részeg turisták piszkálják, vagy a nagyoké, akiken ugyanezek királynak tetszelegve lovagolnak. A turisták elfogadják, azt hiszik itt így mennek a dolgok és életük nyaralásán vannak, fizetve ezért egy vagon pénzt, de ezekből semmi nem igaz, ez csak nekik van felvonultatva. Az egész átb*szás.

Elkezdtem jógázni és teljesen odavagyok érte, bele is írtam az újévi fogadalmaim közé milyen bonyolultabb pózokat akarok megtanulni idén. A környékünkön a helyiek annyira kedvesek voltak, sosem éreztem hogy kinéznének, mert külföldi vagyok. Sokkal inkább őszintének tűnt ahogy fogadtak és barátkoztak velünk. Azt azért érzi az ember, amikor valaki azért kedves vele, mert mondjuk el akar adni valamit, de ez totál más volt. Volt egy olyan jó élményem egyszer az egyik gyümölcsárusnál, itt elolvashatod, ha lemaradtál volna.

WhatsApp Image 2019-01-20 at 04.21.26.jpeg

Ezek a dolgok teszik az itteni életünket igazán királlyá, annak ellenére, hogy sokkal kevésbé vagyunk aktívak, mint egy rendes utazásunkon. Itt nem panaszkodnak, kerülik a konfrontálódást, a veszekedést. Nyugalom van. Az utakon sem hallani agyba-főbe dudálást meg anyázást a piroslámpánál, pedig itt aztán igen bolond a forgalom: a KRESZ-t nem igazán követik (egymáshoz alkalmazkodnak), a közúti balesetek száma az egyik legmagasabb a világon és még sincs balhé. Viszont minden nap van egy csomó napsütés, az emberek mosolyognak, tisztelik egymást, a kaját imádjuk és olyan, mintha a világon semmiért nem kellene aggódni. Mondjuk ez igaz, semmi nincs amiért igazán aggódnunk kellene (fú, de buddhista lettem már, haha).

Tök normális az, hogy kijárunk kajálni. Engem, aki állandóan főz, kiszolgálnak napi kétszer és még olcsóbb is, mint amennyiért a nyugati hozzávalókat beszerezném a boltban, hihetetlen. És ráadásul olyan finomakat eszünk. Na, azért előfordult egy párszor, hogy nem azt kaptam amit kértem, de nem vagyok reklamálós, megettem. Ilyen ez, amikor nem egy nyelvet beszélünk.

A második hónapra béreltünk robogót, kellett már egy kis kikapcsolódás. Mentünk aztán piacolni, szép vízesésekhez és gyünyörű, eldugott partokra. Meg is egyeztünk, hogy ide vissza kell jönni, mert még rengeteg szépségre nem maradt időnk.

1.JPG

Plusz nyomtunk egy kis kirándulást a szigeten Matyival (aki szintén Barcikai, Yeeeesss!) meg Szandival. Érdekes volt a világ másik végén, 10 év után találkozni, megismerni a Matyi menyasszonyát, dumálni mindenről és megállapítani mennyi közös van bennünk: mind komolyabban rajta vagyunk az önfejlesztésen (felejtsd már el Szabó Pétert…), sikerorientáltak vagyunk és az átlagtól eltérő életet alakítunk ki, ők Máltán, mi épp (még) Thaiföldön.

Aztán….valami szörnyű történt. Amikor Levi hívott, tudtam, hogy valami baj lehet, mert sosem hív, mindig üzenetet ír. Kórházban van, eltört a válla. Rendesen sokkot kaptam egy percre, nem hittem el, hogy ez történik és már az összes variáció átfutott az agyamon, hogyan tovább. Még mindig sántítottam az egy hetes bokaficamommal, de hirtelen kaptam magam és elkocogtam a kórházig. Szerencsére Levi jobb állapotban volt, mint képzeltem, és “csak” a kulcscsontja tört el. Nem mondom, hogy ez nagyon hiányzott, de megbírkózunk vele. Hamar túl leszünk rajta, addig visszaveszünk a tempóból, meg átvariáljuk egy kicsit a terveinket. Nem könnyű a helyzet, de sokszor csak elröhögjük magunkat ahogy szerencsétlenkedünk. Mintha egy gyerekről kellene gondoskodnom, de legalább jól nevelt.

Na, ezért hagyom most, hogy Szilvi diktálja a poszt irányát és tempóját. Kicsit fájdalmas a billyentyűzet fölé görnyednem, ezért inkább csak az egóm miatt kontárkodok bele pár (egyébként felesleges) gondolattal, sokat nem teszek hozzá a munkájához, nélkülem is pofásra írná Ő ezt meg. Meg azért, mert mi ketten írjuk ezt a blogot, együtt csináljuk.

Szóval igen, eléggé felnyomta az agyam a szerencsétlenségem, meg le is lombozott rendesen pár napra. De nincs mit tenni, alkalmazkodni kell és kihozni ebből is legtöbbet, hiszen minden rosszban van valami jó. Ja, egyébként a kórház, a sürgősségi, hát, tényleg magas színvonalú és még olcsó is. Nem vicc, otthon ilyen fasza kórházat meg hozzáállást a doktoroktól még nem láttam. Ha úgy van, hogy mondjuk eltörted a kulcscsontod, szívesen körbevezetlek itt.

Röviden, Phuketben rengeteg lehetőség rejlik, csak egy kicsit utána kell járni és nem letáborozni a turistaövezetben. Itt van pár kép és helyek, amiket ajánlunk:

Itt laktunk:

  • The Scene Condo

Ha ezen a linken keresztül foglalsz az Airbnb oldalán, kaphatsz egy 9 011Ft értékű kupont, ha legalább 19 824Ft értékben foglalsz le szállást, vagy 3 244Ft értékű kupont, ha legalább 12 976Ft értékben foglalsz le élményt. Feltételek

Itt ettünk:

  • Fongnom Ketho Café

  • Seafood Restaurant ( a Fongnom mellett)

  • The Big Chicken

  • Phachomtawan (egy kicsit drágább, de gyönyörű a kilátás)

  • Kedvenc hely (nincs neve, térképet találtok a képek között)

  • Kathu Fresh Market (a legfinomabb gyümölcsök)

  • Na Ka Night Market (piac)

Itt edzettünk:

  • Phuket King Muay Thai

  • Just Fit Phuket

  • Bangwad Dam - Futás a tó körül, egy kör kb. 6 km

Ha lesérülsz, itt rendbehoznak:

  • Siam Physiotherapy - Yanee, a szuperjó gyógytornász

Vízesések:

  • Kathu waterfall

  • Bang Pae Waterfall - itt megéri megmártózni!

Tengerpartok, ahol jártunk:

  • Nai Harn Beach

  • Ao Sane Beach (búvárkodni ajánljuk)

  • Yanui Beach

  • Merlin Beach

  • Patong Beach (rettenetes)

  • Hat Laem Sing

  • Hat Surin

Kilátók, ahonnan kinéztünk:

  • Big Buddha

  • Laem Sing

  • Windmill

  • Phachomtawan