-Költözzünk Thaiföldre! -Ok!

Egy új fejezet kezdődik lassan és lezárjuk a londoni 9 évet...

Ázsiába költözünk, ott fogunk élni meg úgy remélhetőleg mindenfelé a világban. Nagyon nagy, tudom! Állat!

Thai.gif

Próbálunk majd többet posztolni és lehetőleg együtt írjuk a szösszeneteinket, hiszen ez kettőnkről szól. Könnyen rájöhetsz, hogy mikor kit olvasol, Szilvié mindig dőlt betűtípus lesz.

És én vagyok,aki szeret mesélni és belemenni a részletekbe is.

Már nem tudom kinek az ötlete volt, hogy mindent magunk mögött hagyjunk, amit itt felépítettünk és egzotikus helyekre költözzünk, de szerintem az enyém. Általában én vagyok az álmodozó, aki a felhők között jár, aki mindent akar egyszerre. Szilvi inkább jár két lábbal a földön. De ez a kombó nagyon jól működik. Én húzom, vonom, bíztatom, azt akarom, hogy szárnyaljunk, Ő meg vigyáz rá, hogy ne vigyem nagyon el magam. Az otthonom, a bázisom. Középen találkozunk, egyensúlyban vagyunk és együtt építjük az életünket.

Mi mindig meghallgatjuk és támogatjuk egymást bármilyen őrültségbe vág a másik, és ez teljesen jól működik köztünk. Nem korlátozzuk egymást, aki éppen elől jár , az húzza a másikat előre.

A szó, hogy "kaland" valami baromira elcsépelt már, de hadd hívjam ezt mégis Kalandnak. Elvégre teljesen különböző kultúrákban és különböző országokban fogunk élni, családot alapítani (ki tudja hol), szóval ez azért nem a megszokott téma. Tiszta sor, hogy ebben a korban meg kellene állapodni meg máshogy csinálni. Több, mint 10 éve hallgatom, hogy hogyan kellene élni az életünket, viszont mindössze tényleg csak egy maroknyi embert ismerek, akik maradéktalanul boldogok a jól megszokott "normális" élettel. Nem fura?

20171021_092029-01.jpg

De ha belegondolok, hogy szeretnék-e egész életemben irodában dolgozni és ugyanazt a rutint élni nap mint nap, akkor nem vagyok biztos benne, hogy ez nekem való. Nem mintha nem szeretném, amit csinálok, de már túl sokat láttam a világból ahoz, hogy ne akarjak még többet. És igen, létezik olyan élet, ahonnan nem vágysz szabadságra.

A képlet egyszerű: menj és hajts egy munkahelyen (amit nem kell ám szeretned) minden nap, beszélgess ugyanazokkal ugyanarról, legyen hiteled, vásárolj egy házat meg mindenféle cuccokat, örvendj a hétvégéknek (ha nem kell akkor is dolgoznod) és ossz be évi 20-25 napot pihenésre, kötelezőkre meg nyaralásra (ha belefér a keretbe). Mindezt 30-40 évig. Aztán reménykedj benne, hogy mikor végre szabad leszel, akkor tudod legalább félig egészségesen élvezni az utolsó időszakod a kis nyugdíjadból végre. Ha bármikor nem adja ki a lépés az életedben akkor az meg az időjárás, a politika meg mindenféle csoportok hibája. Kössz, de nem, kössz.

A terv az, hogy online "kitermeljük", ami kell miközben "úton" vagyunk. Hosszú távon pedig függetlenek, főleg "helyfüggetlenek" szeretnénk lenni.

És hogy hová is tartunk? Na, ezt még mi sem tudjuk pontosan! Az első állomásunk Thaiföld, eddig terveztünk, a többit majd meglátjuk. Szerintem menni fog ez nekünk , utazgatni, új kultúrákkal és új kajákkal ismerkedni, még több ismerőst szerezni a világ minden tájáról. Ez az egész rajtunk múlik és legalább nem kényszerítette ránk senki.

Kedves Világ, Kedves Szabadság! Jövünk.

Szilvi és Levi