Yestival 2017

20171021_104830-01.jpg
20171021_184106-01.jpg

Egy fesztivál. Nem, nem egy ivós, zenei féle. Mondjuk ez nem jelenti, hogy nem buliztunk és húztuk meg az éjszakát.
Egy fesztivál, egy hétvégi kempingezés igazi, tettrekész kalandorokkal, felfedezőkkel, több, mint 400 hozzánk hasonló beállítottságú figurával. Állj, állj! Mi van? Kemping? Ki az a hülye, aki okbóberben sátorozik Angliában? Meg még fizetsz is érte? Haha. Hideg is, szeles is, esős is.
Igen, ez mind. Sőt, még sáros is! Brutálisan sáros! És tudod, hogy még mi? Eszméletlenül pozitív.
Na, itt álljál meg megint, haver! Én magyar vagyok, nekem ne gyere itt ilyenekkel, hogy pozitívizmus. Jó, hogy nem már azt mondod, hogy merjek másképp gondolkodni, netán még másképp is élni. Ezek egy jó párunknál nem megszokott dolgok, helló! Istenem...
Ok, akkor azt mondom, hogy Brian-nel, a viharral sátoroztunk a mezőn! És tényleg. S, még így is életünk egyik legjobb hétvégéje volt. Miért? Nem csak azért mert túlélte a sátrunk azt a rohadt nagy vihart, vagy azért mert megúsztuk megfázás nélkül úgy, hogy rengeteget toltuk mezítláb. Sokkal inkább azért mert végre nem kellett ugyanazokat az üres, egyhangú és buta beszélgetéseket hallgatni arról, hogy ki milyen étteremben járt, vagy milyen új Iphone-t vett vagy, hogy milyen új rucija van. Vagy éppen arról, hogy milyen halál izgalmas nyaralásra ment, hogy semmit se csináljon csak maximum piáljon egész nap a medence szélén kiskirályként vagy arról, hogy mi volt este a tévében. Itt nem volt nyavalygás meg egymás hergelése arról sem, hogy milyen veszélyes a világ a terrorizmus miatt vagy, hogy mi lesz a Brexit után. Vagy arról sem, hogy ki milyen újabb felesleges hülyeséget vett magának azon a pénzen, amit egy olyan munkahelyen kapart össze, amit amúgy útál. (Everything is awesome).

20171021_120635-01.jpg

7 sátorban, egy közösségi irodává / térré alakított emeletes buszban (Yesbus) meg a tábortűznél voltak előadások, különböző tréningek meg még stand-up comedy is.
Hihetetlen erejű sztorikat hallottunk fantasztikus emberektől arról, hogy például soha ne adjuk fel, mint ahogy például Darren sem tette és most a Brit Paralimpiai csapatban kajakozik úgy, hogy alig egy éve bénult le egy hegymászás közben történt balesetben. Vagy Kristina Palten, aki minden félelme ellenére egyedül, nőként keresztül futott Iránon (amúgy 32 évesen kezdett futni), hogy megmutassa a világnak, hogy mennyire kedvesek azok az emberek is, akik általában terroristáknak vannak beállítva. Vagy mondjuk Jo Bradshow, aki felült az Everest tetejére tavaly és újabb csúcsokra is hajt úgy, hogy világ életében félénk, visszahúzódó nő volt, aki azt hitte, hogy semmire nem képes. S, még rengeteg hasonló bizonyíték volt arról, hogy mennyire bekorlátozzuk magunkat. Vagy Emma, aki fiatal nőként, durva Parkinson kórral teljes életet él, pozitív és most kapaszkodj meg: első stand up comedy fellépésére készül. Eszméletlen.
Az egyik pillanatban síri csend van a nézőtéren, visszafojtott lélegzettel figyelsz, a másikban meg álló ovációtól zúg minden az igazi emberi teljesítmények előtt. Húhh, ez a nem mindegy. Hol sírásig nevettünk, hol meg öklömnyi torokkgombóccal küzdöttünk a sírás ellen mert annyira mély és megindító volt amit láttunk, hallottunk. Durva. Mondjuk én nem sírtam. Ez olyan buta macsó téma, nem sírok Szilvi előtt.

20171022_104803-01.jpg

Nem csak feltöltött ez a hétvége de rámutatott arra is (amit már régen érzünk belül), hogy nem biztos, hogy mi is ezt a jól bevált középszerű életet akarjuk élni, amivel alapjaiban nincs gáz, csak mi nem ezt akarjuk. Vagy nem így. Elvégre egy életünk van, ezt kell meghúzni mert nincs mégegyszer (legalábbis bizonyítva). Ezúton is köszi Dave-nek a megerősítést, hogy nem vagyunk egyedül ezzel, viszont nem is mindenki fog velünk tovább jönni ezen az úton és lesznek veszteségek. De el kell fogadni, nem mindenki akar erre jönni. Hmm. Kellett Vele ez a kis beszélgetés.
Azért minden elég új volt ebben a közegben nekünk és inkább csak megfigyeltünk, azért tanultunk egy pár dolgot például a "vadidegenek kedvedsségéről", meg arról, hogy "Többször Mondjunk Igent" (a kihívásokra, életre). Volt még egy csomó olyan dolog, amit jó fejben tartani (és követni), ha azt akarjuk, hogy az álmaink inkább célok legyenek, amiket idővel el is érünk:
"Ne hagyd, hogy a negativitás körülötted visszahúzzon. Keress inspirációt!"
"Merj különb, egyedi lenni!"
"Válogasd meg a barátaidat, ők alkotják mindazt ami Te vagy (vagy lehetnél).
Találd meg mi a szenvedélyed és azt csináld, amitől jól érzed magad! Próbálj csak 1 százalékkal jobb lenni, mint tegnap voltál!
A legtöbb problémára a sós víz a megoldás, legyen az könny, izzadság vagy a tenger.
Soha ne add fel, soha ne halogass semmit! A "majd holnap"-ból könnyen "soha" lesz.
Próbálj ki új dolgokat!
Kalandozz! Élj, de ne csak  anyagi szempontok alapján. Ne a pénz legyen az első. Találd meg azt, ami Te vagy, abban légy jó, a pénz meg majd jön magától.
A legjobb dolgok nem megvehetők. Az idő a legnagyobb kincsünk.
Ne sz*rozz! Csináld! Csak tedd meg az első lépést! Aztán mindig csak a következőre koncentrálj! Csak indulj meg, vágj bele, a többit majd kitalálod később!
Ne másokhoz mérd magad, attól csak önző leszel és megkeseredett.
Ne érezd sz*rul magad, ha még mondjuk nincs saját lakásod, max nem ugyanabban a kis kecóban fogod ünnepelni a 75. szülinapod, amiért annyit áldoztál. Na, bumm.
Mindig mutasd ki a szeretteidnek, hogy mennyire fontosak Neked!
Járj nyitott szemmel és... csak simán érezd jól magad! Akkor is, ha nem vagy biztos benne, hogy jó helyen vagy jó időben (például, ha mondjuk külföldön sínylődsz) vagy éppen csak valamiért máshogy akarod csinálni a dolgokat vagy simán csak nem vagy boldog. Csak rajtad múlik, hogy változtass, Neked kell lépni. De közben nyiss a világra, vedd észre a szép és jó dolgokat, keresd, fedezd fel őket! Soha ne felejtsd el, hogy nem vagy egyedül."

Most, hogy elpuffogtattam itt egy zsák klísét, íme az új célunk: Olyan életet teremteni, amiből nem kell szabadságra menni.

20171021_092029-01.jpg