Afrika semmihez sem hasonlítható

Ez volt a legjobb házassági évforduló! Igaz, eddig még csak kettő volt, de ez egyre jobb. A Murchison Falls Nemzeti Parkba mentünk szafarizni, hát nem szuperjó? Először az orrszarvúkat néztük meg egy rezervátumban, ahol élnek. Ők közben békésen rágcsálták a füvet, kb. 5 méterre tőlünk, hát nagyon jó volt ilyen közel kerülni ezekhez a hatalmas állatokhoz. Az éjszakát egy ún. "banda"-ban töltöttük, ami egy fokkal jobb, mint a sátor, mert legalább rendes falai vannak, ágyakkal. Néhány óriás bogár és egy gyík fogadott a sarokban, amire az ott dolgozó hölgy csak annyit mondott legyintve, hogy " dehát ez nem bánt" . Azért megkértük, hogy valahogy tegye ki. A kemping gyönyörű helyen volt, a nemzeti park területén, csak pár kilométerre a Nílustól. Így első éjszaka egy viziló sétált be, mi pedig a teraszon iszogatva néztük, amint eltűnik a bokrokban. Mindez kb. 2 méterre tőlünk, Úristen!! Lélegzetvisszafolytva figyeltük ezt a több tonnás állatot, amint lazán átsétált a kempingen. Másnap reggel korán indultunk, de tele izgalommal, hogy végre láthatjuk a szavannát, az összes ott élő vadállattal együtt. De ehhez először átszeltük a folyót, majd bepattantunk a lenyitható tetejű szuperjárgányba. Ezernyi antilop amerre csak a szem ellát, majd sorjában jöttek elő a többiek is, amint a nap felkelt. A zsiráfok éppen reggeliztek, a bivalycsorda a vízhez igyekezett, a varacskosdisznók meg csak fel-alá rohangáltak. Mivel elég rossz a memóriájuk, elfelejtik útközben merre is indultak.  Láttunk még egy hiénát is, aki éppen vadászni készült, meg egy sakál is arra tévedt. És még annyira szerencsések is voltunk, hogy találkoztunk az állatok királyával, az oroszlánnal is. Valószinűleg ő már túl volt az ebéden, a hatalmas pocakját elnézve. Még egy cuki kiselefántot is láttunk a madarakat kergetni.  Mire hozzászoktunk az állatsereglethez körülöttünk, mentünk hajózni fel a Níluson. A folyóról eszméletlen szép volt a táj, minden gyönyörű zöld és buja, ahogy a dzsungelt elképzeled. A hajóról teljesen közel érzed magad az állatokhoz, ahogy a vizilovak napoznak a sekély vízben, vagy a krokodilok a parton. Nehéz leírni milyen meseszép ez a hely. A hajóút végén kikötöttünk és gyalog másztunk fel a vízesés tetejére. Jó kis séta volt, de ez a látvány mindenképp megérte.  A második este is volt látogatónk a kempingben, mégpedig Pumba. Elég forgalmas ez a hely éjszakánként. 
Másnap reggel fájó szívvel, de szebbnél-szebb emlékekkel gazdagodva mentünk a reptérre, vissza az "átlagos" életünkhöz. Elég uncsi vadállatok nélkül (leszámítva a szomszéd macskáját, ami sehogy nem hagyja magát megfogni )
Boldogabb nem is lehetnék, hogy úgy döntöttem belevágok ebbe a kalandba. Rengeteget tanultam belőle, kikerültem a komfortzónámból és csudajó emlékeket szereztem. Ezt mindenkinek ki kellene próbálni.
Nézd meg a videót is!

Szilvi