Elkezdtük

Ne feledd: Szilvi ír csak dőlt betűkkel.

December. Tényleg az, éppen csak egyáltalán nem érzem. Minden zöld, a légkondi folyamatosan dolgozik, a kinti hőmérséklet 32 fok felett. Nem kell vastag zokni, pulcsi, sapka, sál meg kesztyű. Na jó, kesztyűt néha hordok, edzésen. Az más. Amúgy papucs, rövidgatyó, napszemcsi meg napolaj. Most, most kellene látnod az arcom, szélesen vigyorgok. Életemben először trópusi körülmények között hibernálom magam télire és egy cseppet sem hiányzik most a hideg meg a hó. Egy hangyaf*sznyit sem.

 Ez a nem mindegy

Ez a nem mindegy

Két hét után már normálisnak számít, hogy állandóan izzadunk és kezdünk kialakítani egy új napi rutint. Ez napozással és medencézéssel jár, mennyire jó már?! Most komolyan, decemberben! Ha esetleg ausztrál vagy akkor ez a téli meleg nem meglepetés, de Magyarországon már most mínuszok vannak.

Annyira más itt, hogy például a reggeli rutinom is ment a levesbe (ITT írtam róla, 2-es pont), többek között azért mert nincs igazán hideg víz a napi hideg zuhanyhoz. Valamit ki kell találnom, hogy reggelente pályára álljak.

6c6213a9-841b-4744-ba01-ffc5d3709a8c.JPG

Egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, hiába van mindenhol karácsonyfa a bevásárlóközpontban. Egyáltalán, semmi, ez fura. Mivel imádom a karácsonyi készülődést, azért akarok itt is díszíteni. Nem szeretnék siránkozni, hogy nem lesz hagyományos karácsonyunk, ez az új élet része. Majd alkalmazkodunk a körülményekhez, úgy is szuper lesz, tudom.

Most egy ideig Phuket “félszigetének” a közepe az otthonunk, távol a túristáktól, egy apartman komplexumban, egy kis konditeremmel meg medencével. Ez nem egészen olyan, mint egy nyaralás, legalábbis még nem. Próbáljuk nem felélni a tartalékainkat, mint egy sima vakáción, de attól még tök király, hogy nem kell bejárni egy munkahelyre várni a következő hétvégét. Nem mondom, hogy nincs mit csinálnunk, van. Minden nap órákig dolgozunk azon, hogy minél több felületen legyen egy profi online jelenlétünk az internet munkaerő piacain, szabadúszó portálokon. Munkákat, projekteket próbálunk levadászni, eladni magunkat meg én kisebb közösségi munkákat is csinálok egy angolt tanító/tanuló oldalon.

 Szuperképesség: evés

Szuperképesség: evés

Nagyon fura újra önéletrajzot írni, éveking hozzá sem nyúltam, aztán most próbálok minden fontos infót belepréselni, ami hozzásegíthet, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Annak örülök, hogy most már azért van egy pár dolog amit büszkén beleírhatok, remélhetőleg ezt a jövendőbeli üzletfeleim is értékelni fogják. Még így is rengeteget kell tanulnom, hogy versenyképes maradjak, azért én úgy érzem, hogy menni fog. De ehhez aztán nagyon oda kell tegyem magam és nem belelustulni ebbe az kényelmes életbe. Pedig mennyivel könnyebb lenne. Semmi gond, kitartás, menni fog ez.

Ezek a “kis” változások, a sok “kis” újdonsággal minden napunkat feldobják. Minden nap elmenni valahová valami egyszerű, nem túristás helyre Thai kaját enni (nem tudom megunni, meg Szilvinek sem kell főzni), ahol a már ismerős arcok távolról integetnek, csak simán fantasztikus. Ugyan ez a kedves vendégszeretet fogad mindig edzésen is.

 Csak a szokásos, gyümölcsvásárlás, barátkozás

Csak a szokásos, gyümölcsvásárlás, barátkozás

Egyik nap gyümölcsöt vettem itt az egyik standnál és a néni elkezdett beszélgetni velem. Csak egy pár mondatot, a maga egyszerű angoljával, de annyira jól esett. Miután fizettem és megköszöntem, megfogta a kezem, pár másodpercig tartotta és rámmosolygott miközben ő is megköszönte. Szuper érzés volt, mert éreztem, hogy nem azért kedves velem, mert túrista vagyok, hanem ez természetesen jött belőle. Ez a gesztus nekem rengeteget jelentett.

Süt a nap, meleg van, mosolyból is van bőven, egészséges a környezet, biztonságos (eltekintve pár kóbor kutyától), jellegzetes, de modern. A nyelvi különbözőségek néha zavaróak, meg a túrista negyedekben olyan, mint egy trópusi Oroszország (nem a legbarátságosabbak…), de attól még fülig ér a szám.

Két hét után annyit mondhatok, hogy jól érzem itt magam és ez már csak jobb lehet. Ehhez viszont nekünk kell rugalmasnak lenni és elfogadni, hogy ez már nem London, még csak nem is Európa. Itt mások a szabályok, nem jobbak vagy rosszabbak, csak mások.  Mindennek a jó oldalát kell nézni, ennyi az egész.