Levi szerepjátéka - 5+1

Köszönöm, hogy időt szakítasz rám és a kérdéseimre. Hallottam, hogy nagy lépés előtt állsz és érdekelne, hogyan jutottál el idáig, hogy ezt meglépd.

Ugyan, Neked bármikor. Kézdezz!

Milyen érzés volt először  hangosan kimondani, hogy igen, Thaiföldre költözök? Hogy reagáltak a barátaid, a családod?

Nem emlékszek az elsőre. Arra viszont igen, hogy sokszor mikor kimondom, akkor csak kuncogok, mint egy gyerek. Ez tök hihetelten és izgalmas maga gondolat, hogy Thaiföldön fogunk élni (meg ki tudja még hol) olyan, mintha sokszor mások álmait is mi élnénk meg. Büszke vagyok, hogy mi ebbe belevágunk és nekimegyünk az ismeretlennek és bevállaljuk a bizonytalanságot. Tök állat!

thumbnail.jpg

A reakciók meg kb ilyenek voltak: „Úristen!”, „Elment az eszetek?”, „Gyakorlatilag egy jó életet b*sztok el!”, „azt a k*rva”, „Komolyan? De király!”, „De jó nektek, bár én is megtehetném!”, „De kemények vagytok!” „Nagyon inspiráló amit csináltok!”

Hogy érint, hogy elhagyod a várost, amit imádsz, a barátaidat és mindent, amit 9 év alatt elértél?

London hiányozni fog, én nagyon szeretem. Az otthonommá vált. Hiányozni fog az, hogy itt bármit elérhetsz, bármit csinálhatsz és mindent megtalálsz legyen az sport, szórakozás, új ötletek, közösségek vagy éppen az, hogy hipp-hopp elugorhatsz a tengerpartra vagy akár a hegyekbe.

 Photo:  Spike Reid

Photo: Spike Reid

A barátaim, régiek és újak, mind k*rvára fognak hiányozni, csak úgy, mint a Say Yes More mozgalom. Ott is mindig otthon voltam, jó oda tartozni, jó azokkal az emberekkel körbevenni magam. Pozitívak és olyan sztoriaik vannak, olyan életutakkal, amik elgondolkodtatnak. Mégis kézzel fogható, mindennapi emberek, tök jó kis társaság. A gondolkodásuk, a dolgokhoz való hozzáállásuk és a barátságuk nagyon kellett ahhoz, hogy ott tartsunk most, ahol, hogy az életünkből a lehető legtöbbet hozzuk ki. 90%-unk úgy éli le az életét, hogy nem tudjuk mi van még benne csak követjük a többieket, az a tutti.

Rengeteg új tapasztalatot szereztünk (Uganda Marathon, Yestival) és rengeteget változott az világszemléletünk.

Tagadhatatlanul elsírtam magam mikor a Yestival után elbúcsúztunk tőlük, de Te tudod, hiszen Te is ott pityeregtél.

Tartasz valamitől? Van esetleg B terved?

IMG_2729.JPG

Egyedül az időzítés aggaszt kicsit. Igazából mindenünk volt, ami kell: normális állás, egy közösség ahová tartozunk, új hobbik, új barátok, biztonság, utazgatunk is, lassan készen a családalapításra. Szóval csak az időzítés. Ettől eltekintve, minden ok, tudom, hogy f*sza lesz, jó csapat vagyunk, nem less gond. Nincs B terv, ide bármikor vissza tudunk jönni.

Mi az a 3 dolog, amit mindenképpen szeretnél megvalósítani a következő évben?

  • Biztos függetlenséget akarok normális bevétellel stressz nélkül, szabadságot, hogy bárhol megélhessek, ahol akarok

  • Azt akarom, hogy Te sikeres légy, a Te dolgaid is szépen beinduljanak, igazából Benned több fantáziát látok

  • Szépen leakarok barnulni

Ki vagy mi volt Rád akkora hatással, hogy meghozz egy ilyen nagy döntést?

Legfőképp Te! Mindig szeretnélek kicsit azért lenyűgözni meg azt akarom, hogy Te is boldog légy és kihozd magadból a legtöbbet!

A másik, Dave Cornthwaite, kalandor, író, motivációs előadó és a SYM mozgalom vezetője. Annyira örülök, hogy tavaly lemertük szólítani egy kicsit beszélgetni. Akkor épp olyan elveszettek voltunk. Megérte összeszedni a bátorságunkat mert egy tök közvetlen ember, jó volt vele összebarátkozni. Nagyon bírom a palit. A “Kalandtervezés” workshop-ján kezdtük igazán az ötleteinket akciótervbe formálni. Mindig nagyon segítőkész és támogató volt velünk. Ja, meg az Ő hatására vágtam bele az Uganda Maratonba mikor először hallottam beszélni. Jól kiéheztetett egy kalandra. Kicsit olyan nekem, mint egy mentor, rengeteget tanultam tőle. Meg tök jó, hogy Ő is így szeret minket.

Mit tanácsolnál annak, aki hasonló helyzetben van és szeretne változtatni, de nem mer lépni, mert fél a következményektől?

Sz*rj bele mindenbe és vágj bele! Ennyi! Minden amitől biztonságban érezzük magunkat ( az állásunk, a házunk, a pénzünk a bankban, stb.) baromira túlértékelt és igazából csak sarokba szorít minket. Ráadásul a többsége, legalábbis ahogy tekintünk rájuk csak illúzió. Szó szerint nincs mit veszteni, nincs semmi fontos, amit ne lehetne újra elérni, ha mégis visszafordulsz. Még ha bele is buksz akkor is legalább megpróbáltad és tanulhatsz belőle.

Az egyetlen amitől félned kellene az inkább az, hogy mi van, ha nem próbálod meg, ha elszalasztod a lehetőséget, ha csak elvesztegeted az időd és a végén k*rvára megbánod!

Nagyon köszönöm, van min elgondolkodni.

Hát, szívesen, Bogyesz!

Szilvi és Levi

IMG_2660.JPG