Elkezdtük

Elkezdtük

December. Tényleg az, éppen csak egyáltalán nem érzem. Minden zöld, a légkondi folyamatosan dolgozik, a kinti hőmérséklet 32 fok felett. Nem kell vastag zokni, pulcsi, sapka, sál meg kesztyű. Na jó, kesztyűt néha hordok, edzésen.

Két hét után már normálisnak számít, hogy állandóan izzadunk és kezdünk kialakítani egy új napi rutint. Ez napozással és medencézéssel jár, mennyire jó már?!

Londonunk számokban

Londonunk számokban

2012-ben kezdtünk utazgatni. Azóta jártunk 19 országban és 30 alkalommal repültünk Angliából, ebben nincs benne az amikor Magyarországra hazalátogattunk. Azt 26-szor csináltuk.

Soha nem gondoltam, hogy ennyi minden fog történni velünk, hogy ennyi mindent fogunk csinálni és tapasztalni. Ezek mindig a “Majd egyszer…” meg a “Bárcsak egyszer…” kategóriában voltak jól elnyomva.

Szerepjáték - 5+1 - újságíró + celeb

Szerepjáték - 5+1 - újságíró + celeb

Én most egy kíváncsi újságíró vagyok a “Merj Mésképp Gondolkodni” magazintól és itt ülok Szilvivel, hogy kicsit zavarba hozzám olvasóink legégetőbb kérdéseivel. Ééés tessék!

Mi volt a fô motivációd vagy az a gondolat ami átsegített ezen az idôszakon? Azért le kellett zárni 9 évet, otthagyni egy jó és biztonságos munkahelyet, feladni egy életet amit szerettél, el kellett búcsúzni barátoktól, stb.

Mitôl félsz a legjobban az új életeddel kapcsolatban?

Fordulópontok

Fordulópontok

Az életünk tele van fordulópontokkal. Olyan fontosabb döntésekre, történésekre, tapasztalatokra és emberekre gondolok amik és akik meghatározóbbak az átlagnál. Nekünk talán 3 ilyen nagyobb volt mióta együtt vagyunk "felnőttek".

“Én nem akartam megállni a bevándorló melósok szintjén, én nem csak a pénz miatt akartam itt lenni és nem csak az "enyéimmel" akartam elszigetelve tengődni.”

Nem, nem csak kaland

Nem, nem csak kaland

“…nem igazán tudjuk az ilyen élményeinket megosztani másokkal és akár inspirálni őket, hogy ők is tágítsák ilyen módon a tudatukat és legyenek ilyen élményeik. Persze, itt vannak a képek, a videók meg ez a blog (már annak aki nem lusta ennyit is olvasni), de ezek közel sem olyanok. Hiszen MI járunk ezeken a helyeken. MI találkozunk, élünk, dolgozunk és nevetünk ezekkel az emberekkel. MI látunk tök egyedi életutakat, MI éljük át az élményeket, MI vagyunk azok akiknek ezek kézzel foghatóak. MI vagyunk azok akik ezek által gyarapodunk és egy idő után MI leszünk a "furcsák" az eddigi társaságainkban, hiszen MI változunk mert ezek által változol, haladsz. Mindketten kisvárosból származunk annak minden kedves, barátságos jellemzőjével, de (sajnos) annak időnként kissé szerény, kishitű gondolkodásával is. Ezekkel és ezek ellenére jutottunk ilyen messzire. Nem, nem anyagilag értem, mi tényleg boldogságban és szabadságban mérjük a sikert. Ezt ezeknek az élményeknek, a kihívásoknak, a belefektetett munkának köszönhetjük. Ezek mind egymásra épülnek és hajtanak a következő állomás felé.”

Szervezőként Ugandában

Szervezőként Ugandában

Láttam, milyen érzések öntik el őket, és nekem is újra bevillant az izgalom, félelem, fáradtság, boldogság, büszkeség, túl sok minden, amit ilyen rövid idő alatt kell feldolgozni. Ahogy hallgattam őket, újra átéltem minden csudajó pillanatát. Ezt csak azok értik , akik ugyanúgy átélték már ezt. A verseny, meg az egész hét után nem akarsz hazamenni és túlleni az egészen. Annyira jó volt hallgatni, hogy mennyire jól érezték magukat és nekem is köszönik, hogy ilyen élményben volt részük. Mindenképpen megérte az a sok munka, ami ebben van. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy szedje össze a bátorságát és próbálja ki magát egy ilyen kalandban. Senki nem fogja megbánni az tuti, viszont a világ dolgaihoz való hozzállása egy életre megváltozik. 

A legjobb befektetés, Te magad vagy! - 2

A legjobb befektetés, Te magad vagy! - 2

Mitől lehetnél izgatottabb, mint a jövőtől? Attól a jövőtől, amit mi magunk formálunk? Ahol új "régi szépi időket" és emlékeket teremtünk? Ahol új emberek csöppennek az életünkbe? Ahol eljuthatunk új helyekre? Ahol megtapasztalhatunk új dolgokat, új érzéseket, lehetőségeket, ahol boldogok vagy boldogabbak lehetünk? Ahol új kihívások új győzelmekkel várnak ránk? Imádom ezeket a gondolatokat és élvezem az utam oda ahova tartok, bármi és bárhol is legyen az.
Az élet nem egy csapda. A csapda az, hogy elhiszed, hogy ennyi, hogy hátradőlve nézed, ahogy elmúlik mert szerinted nem tehetsz semmi többet, elfogadod, hogy ezt dobta a gép. Pedig csak Rajtad múlik!

A legjobb befektetés, Te magad vagy!

A legjobb befektetés, Te magad vagy!

… igazából rengeteg módja van annak, hogy fejleszd magad, formáld a jövőd és jobb életed legyen. Tény: Ha ugyanazt csinálod, ugyanazzal próbálkozol ami nem működött tegnap, tegnap előtt vagy az elmúlt években, akkor több, mint valószínű, hogy ezután sem fog, csak egyhelyben toporogsz és nem haladsz előre.
Nem megpróbálni kihozni magadból a legjobbat, a legnagyobb hülyeség. Ez az egy életünk van, nincs az, hogy "majd holnap", "majd máskor". Ha most elcseszed akkor ennyi volt, csókolom.

Best of 2017

Best of 2017

Ez az év egy mérföldkő volt. Imádtam a kihívásokat, kalandokat, formáltam a gondolkodásomon, közelebb kerültem valódi önmagamhoz és talán beálltam abba az irányba, ami egy olyan élethez vezet majd, amilyet tényleg akarok (akarunk), bár azért eddig sem volt rossz. Kicsit eltérve a megszokottól, tele kalandokkal és jobbnál jobb élményekkel. Reméljük, hogy az idei évvel elkezdődött valami új.

Yestival 2017

Yestival 2017

7 sátorban, egy közösségi irodává / térré alakított emeletes buszban (Yesbus) meg a tábortűznél voltak előadások, különböző tréningek meg még stand-up comedy is.
Hihetetlen erejű sztorikat hallottunk fantasztikus emberektől arról, hogy például soha ne adjuk fel, mint ahogy például Darren sem tette és most a Brit Paralimpiai csapatban kajakozik úgy, hogy alig egy éve bénult le egy hegymászás közben történt balesetben. Vagy Kristina Palten, aki egyedül, nőként keresztül futott Iránon (amúgy 32 évesen kezdett futni). Vagy mondjuk Jo Bradshow, aki felült az Everest tetejére tavaly és újabb csúcsokra is hajt úgy, hogy világ életében félénk, visszahúzódó nő volt, aki azt hitte, hogy semmire nem képes. Ez a hétvége rámutatott arra is, hogy nem a jól bevált középszerű életet akarjuk élni. Vagy nem így. Elvégre egy életünk van, ezt kell meghúzni. Köszi Dave-nek a megerősítést, hogy nem vagyunk egyedül ezzel, viszont nem is mindenki fog velünk tovább jönni ezen az úton és lesznek veszteségek.

16+1 dolog amit megtanultunk

16+1 dolog amit megtanultunk

10. Készülhetsz akármennyit és dolgozhatsz a blogodon és a videóidon is akármennyit, nem fog mindenkit érdekelni és nem fogják követni, olvasni, nézni azokat. Sokszor a közelebbi családtagok, barátok sem. Na, és akkor mi van? Az számít, hogy Te hajtasz magadért és talán másokért is. Az számít, hogy tanulsz, fejlődsz, gyarapodsz, hogy egyre több leszel és haladsz előre, míg mások maradnak. Azok számítanak akikért csinálod. Azok, akik támogatnak. Azok, akiket inspirálhatsz.

12. Ne hagyd nyitva a kocsiajtót, -ablakot, ha majmok vannak a közelben (amíg éppen a Nílusnál szelfizel).

Afrika semmihez sem hasonlítható

Afrika semmihez sem hasonlítható

Első éjszaka egy viziló sétált be, mi pedig a teraszon iszogatva néztük, amint eltűnik a bokrokban. Mindez kb. 2 méterre tőlünk, Úristen!!

Annyira szerencsések is voltunk, hogy találkoztunk az állatok királyával, az oroszlánnal is. Boldogabb nem is lehetnék, hogy úgy döntöttem belevágok ebbe a kalandba. Rengeteget tanultam belőle, kikerültem a komfortzónámból és csudajó emlékeket szereztem. Ezt mindenkinek ki kellene próbálni.
Nézd meg a videót is!

Az afriaki kaland, ami mindent megváltoztatott

Az afriaki kaland, ami mindent megváltoztatott

Szóval, az első éjszaka olyan felhőszakadás fogadott, amilyet még nem láttam. Emlékeztetőül: sátorozni mentünk.

3, 2, 1, Hajráááá! Életem első versenye és itt, Ugandában, mennyire király már ez?

Több száz képünk van arról a hétről és mindegyikről egy tucat másik emlék ugrik be egy csomó érzéssel együtt. Szerintem soha nem fogom tudni igazán átadni, azt ahogy ezt átéltem. Talán ez a rövid klip adhat egy kis ízelítőt!

Igeeen! Itt van végre!

Igeeen! Itt van végre!

Egy hét és már itt se vagyok, repülök Ugandába. A kaland, amire várok már karnyújtásnyira van. Több hónapnyi edzés, futás (sok), sérülések (az is sok), majd azok kezelése, kerékpározás, nyújtás, foam roller masszázs, jeges fürdők és persze semmi megbánás után, végre itt van.

Az élet igazán szuper. Csak arra kell figyelni, hogy le ne maradj semmiről. Kevesebbet kell dolgozni (elfelejteni azt a szót, hogy túlóra), kevesebb szövegelés kell, kevesebb tervezés, sokkal több cselekvés.

Küzdelem nélkül nem győzhetsz

Küzdelem nélkül nem győzhetsz

A gyógytornász srác szerint az ilyen lábak, mint a Levié és az enyém, nem futásra termettek. Hát köszi, igy az igazi a kihívás. De ha minden terv szerint halad, akkor csak megcsinálom azt a félmaratont Ugandában.

Elmentünk megnézni, hogy csinálják a profik a London maratonon. Na, ezek tudnak futni! Csak pislogtam, milyen sebességgel húznak el előttem. Számomra hihetetlen volt, hiszen ők bőven 4 órán belül fejezték be a 42 km-t. Aztán jöttek a "normál" sebességgel futók, na itt már láttuk a szenvedést az arcokon. A szurkolók viszont eszméletlenül jók voltak, mindenki tapsolt meg bíztatta a futókat, lengette a zászlókat meg transzparenseket. 
Annyira jó volt a hangulat, még megható is volt, amikor pár futó már alig vonszolta magát, de aztán erőre kapott, ahogy a nevét kiabálva bíztatták.

Pörgés van!

Pörgés van!

A héten betöltöttem a 36-ot. Ezt a számot kell most már mondanom pl. amikor munkahelyen akarják tudni azok a kollégák, akik valamiért már a késői 20-as, korai 30-as éveikben öregnek érzik magukat és azon pörögnek, hogy miként jussanak hitelhez meg házhoz meg autóhoz meg családalapítás, amivel már el vannak késve és még a kapuzárási pánik is szóba jön. Mondjuk ez otthon, vidéken sem ritka. Aztán jön a kérdés: "Hogy csinálod? Nem látszol többnek 26-28-nál (ami szerintem túlzás, 23?)."

"Hát, hogy? Pozitiv gondolkodás, sport, whiskey meg jó sok szex, haha."

Az első félmaratonom

Az első félmaratonom

Ok, szóval a fele már megy. Letoltam ma a Grand Union Canal Félmaratont, 13 mérföld, 21km. Videó a lap tetején! Időm: 1 óra 56 perc mindössze egy röpke megállással, egy csókra ennek az egyetlen és utánozhatatlan pompomlánynak (nem, nem egy random lányra rontottam rá a tömegben). Futók között valószínüleg lassú, de magamhoz képest elég jó tempót nyomtam. Valahogy feltöltött, hogy másokkal futottam meg a verseny-hangulat is dobhatott rajtam. Vidi is!

Miért is?

Miért is?

Édesapám a példaképem, simán csak soha nem láttam nála jobb embert. Ahogy a legtöbb fiú, én is az apukámra akartam hasonlítani, így próbáltam olyan jó lenni,mint Ő.

A legtöbben csak a tv híradókon meg az interneten (facebook "hírfolyam") keresztül látják a világot. Ne csodálkozz, ha stresszes vagy meg be vagy rezelve mindentől, mert ezektől csak a drámát kapod. Nekik közönség kell, nézettség, az meg nem jön az unalmas "jó" hírekből. Így megkapod a drámát, aztán retteghetsz napi 24 órában. Pedig hidd el, hogy a világ sokkal szebb és színesebb, tele érdekes és jó emberrel.