Lust For Life That Rocks - Vágy Egy Szuperemlékezetes Életre!

A kiinduló pont

Szia! Szilvi és Levi vagyunk, egy átlagos, élettel teli páros. Ok, annyira azért nem átlagos. A történetünk, az indult átlagosan és folytatódhatott volna úgy is, ha miután a szülői ház kisszobájából elköltözünk a saját hitelre vásárolt kis lakásunkba és a megszokott kisvárosban éldegélünk autóval, gyerekkel, ugyanazon a munkahelyen robotolva évekig, amit még csak nem is szeretünk.

Talán évente egyszer összejönne egy nyaralás is, aztán szép lassan lemondunk az álmainkról, anélkül, hogy tudnánk mi minden várhatott volna még ránk. Biztosan irígykednénk azokra akik sikeresek, boldogok és közben azt gondolnánk, hogy így is tudunk eleget a világról meg az életről a hírekből meg a facebook-ról. Aztán, mikor már késő, eszünkbe jut mi lett volna, ha akkor ezt meglépjük? Mi lett volna, ha bátrabbak vagyunk és a saját kezünkbe vesszük az életünket? Mi lett volna, ha…

Ezért mikor a lehetőség kopogtatott, léptünk, Londonba költöztünk. Egyetlen nyilvánvaló célunk volt: felépíteni egy tartalmas életet rendes munkahellyel, rendes fizetéssel, igazán beilleszkedni, londonivá válni és nem csak bevándorlóként élni. Csak azért is, mert nekünk azt mondták, hogy ez lehetetlen. Aztán mi mégis otthonra leltünk.

Szilvi és Levi, egy élettel teli páros, akik egy magyar kisvárosból indulva, majd az ideális londoni körülményeket hátrahagyva, egy olyan életet teremtenek maguknak, amire mindig is vágytak.

Szilvi és Levi, egy élettel teli páros, akik egy magyar kisvárosból indulva, majd az ideális londoni körülményeket hátrahagyva, egy olyan életet teremtenek maguknak, amire mindig is vágytak.

Minden új dologgal amit csinálunk, csak többek leszünk.
— Dave Cornthwaite

Aztán az történt, hogy

Hú, rengeteg minden. Kezdő kalandorokként elhatároztuk, hogy lefutjuk az Uganda Nemzetközi Maratont 2017-ben. Nem gyenge kihívás és egy hihetetlen 10 napos kalandunk volt Afrikában. Itt minden megváltozott. Életre keltünk. Annyira szabadok akartunk lenni, hogy képesek voltunk érte feladni mindazt amit addig kemény munkával építettünk.

Az átlagemberek nem adják fel a biztos megélhetést. De a rendkívüli emberek hajlandóak elcserélni a szabadságért, hogy végre egy valóban csodálatos életet élhessenek.
— Anthony Moore

lust for life - Vágy egy szuperemlékezetes életre

Kazincbarcikáról indulva, egy színes, igazi londoni életen keresztül hagytunk hátra mindent, hogy egy még szabadabb életet építsünk fel tele kalanddal és utazással Thaiföldön kezdve. Nem, nem vagyunk különbek, mint Te vagy bárki más.

Ugyan azt csináljuk, mint mindenki, élünk, dolgozunk, családot alapítunk (majd), megöregszünk és távozunk. A különbség annyi, hogy megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni belőle, látni és megtapasztalni amit csak lehet, élvezni minden pillanatát és követni az álmainkat.Felfedezni, megismerni, újat tanulni, változni, gyarapodni nyitottsággal, rugalmassággal, bátorsággal és pozitív életszemlélettel, a határaink folyamatos kitolásával.

Tudjuk, hogy sokkal több van ebben a történetben és nem akarjuk, hogy csak elrepüljenek az évek felettünk. Olyan életet teremtünk, amilyet igazán szeretnénk.

Egy szabad, független élet kialakítása saját vágyaink szerint, ahogy nekünk tetszik és ott ahol éppen kedvünk tartja a világ leggyönyörűbb tájain. Egy élet, ami nem tradíciókon, sémákon, vallási, politikai vagy aktuálisan elfogadott társadalmi nézeteken és normákon alapul. Mindezek, de legfőképp önmagunk megkérdőjelezéséről szól.

Ez egy útkeresés. Egy életérzés. Vágy a kiteljesedés felé, hogy felelősséget vállaljunk az életünkért és szuperemlékezetessé tegyük azt.

A Lust For Life mindenkiben ott van, még ha normák közé szorítva is, még ha robotpilóta irányításával élünk is. Mindenkinek ott a választás szabadsága, hogy a saját életét a saját álmaival élje.

WhatsApp Image 2019-02-17 at 07.38.16.jpeg

Miket csináltunk

Azon kívül, hogy felmondtunk, eladtuk mindenünket és elindultunk az ismeretlenbe, a szabadidőnkbe még ezek is belefértek (és a lista közel sem teljes):

  • Totál nem futókként letoltunk egy maratont Ugandában, kempingeztünk, önkénteskedünk és csapatvezetőkként szervezők is voltunk – imádjuk Afrikát

  • Ugandában reggelente a leggyönyörűbb kilátással tussoltunk szabadtéri zuhanyzókban és olyan piacokon ettünk rendszeresen, amit az anyukáink tuti, hogy pofonnal díjaztak volna

  • Szervezőként bekísérhettem a 70 éves Bob-ot versenyének utolsó méterein miután a helyi rendőrökkel szurkoltunk a többi futónak az Uganda Maratonon

  • Az első házassági évfoldulónkon pizzáztunk Torinóban, a másodikon szafariztunk Afrikában, a harmadikon delfinekkel úsztunk Zanzibáron

  • Becsíptünk a skót whisky-től a hajókiránduláson a Lock Ness-en

  • Eurostar-ral, másnaposan, szőke Elvisnek öltözve utaztunk Párizsba

  • Pisiltünk az Eiffel torony mögött egy bokorban (bocsánat, nagyon nem bírtuk tovább…)

  • És aztán az Acropolis-nál is egy bokorban, Athénban (tessék, már megint)

  • Úgy emlékszünk, hogy whisky-ztünk és hatalmasat mulattunk ír zenére a Temple bárban, Dublinban (ez tuti megtörtént, ugye?)

  • Félig-meddig váratlanul, cápákkal úsztunk a Phi-Phi szigeteken, Thaiföldön

  • Megmásztuk az Etnát Szicíliában. Igen, a vulkánt. Aztán leszaladtunk róla.

  • Betévedtünk egy sikátorba, onnan meg egy helyi utcai buliba Palermóban és krumplival töltött szendvicset vettünk egy pasitól, aki tiszta Tony Soprano volt, Szicília

  • Volt itt lánykérés is tengerészgyalogos egyenruhában a Temzénél Londonban, egy spanyol verssel (nem beszélünk spanyolul, de romantikus volt)

  • Gleccsert és hegyet másztunk, hőforrásban fürödtünk Izlandon, és kenyeret is sütöttünk a forró földben

  • Autóztunk a hegyekben Mallorca-n, tolattunk majd szembe mentünk a forgalommal az autópályán. Mind megúsztuk.

  • Barcelona-ban robogóztunk először, kapásból az autópályán. Ketten ültünk rajta.

  • Sokkot kaptunk Amsterdamban a szex múzeumban, amitől csak másnap a Bruges-i sör segített szabadulni

  • Láttuk az eredeti Hair musical-t Londonban, egyenesen a Broadway-ról és együtt énekeltük a Legnagyobb showman-t a Prince Charles moziban

  • Rengeteget röhögtünk azon, hogy próbáltunk diszkréten eregetni Monacóban séta közben…valami brutálisan felfújt

  • Ó, a glamúr Cannes-ban meg az a fagyi! Nizza meg a világon az egyik kedvenc helyünk lett

  • Önkéntesekedtünk az Under one sky-al,hogy hajléktalanoknak segítsünk, és Levi több éjszakát is velük töltött London utcáin

  • Uralkodói eleganciával sétáltunk a Colosseum-ban, Rómában

  • Részt vettünk egy igazi indiai esküvőn, Remy és Ricky nagy napján

  • Körbeautóztuk és vizibicikliztünk Európa Grand kanyonját, a Verdon Kanyont, Franciaországban. Kétszer.

  • Megmásztuk a Medveszurdokot Ausztriában

  • Önkéntesként tanítottunk angolt egy londoni bevándorlási központban. Ok, csak Levi.

  • Libabőrösek lettünk amikor ugyanazon az úton sétáltunk be az ókori olimpiai stadionba Athénban, mint annó az olimpikonok

  • Halak százait etettük a bőrünkkel a Vouliagmeni tóban Görögországban és fizettünk is érte

  • Random zuhanyoztunk phuket-i vízesésekben

  • Önkénteskedtem (Levi) a Calais-i menekült táborban, a menekült válság csúcspontján

  • Zombik elől menekültünk Londonban a 28 Nappal Később című film interaktív mozi show-ján

  • Majmokkal küzdöttünk a kajánkért Gibraltáron. Vesztettünk

  • Végigmentünk a Caminito Del Rey-en Spanyolországban (fel van újítva, de akkor is… tériszonnyal!)

  • Repültünk egy második világháborús géppel Angliában (csak Szilvi, Levi nem elég kemény)

  • Kempingeztünk a hideg, esős és sáros októberben Angliában és a legjobb hétvégét töltöttük a leginspirálóbb emberekkel a Yestiválon – 2017-ben, aztán 2018-ban már szervezőként segítettünk

  • Elefántokat etettünk, és felmásztunk Thaiföld legmagasabb pontjára

  • Illegálban jegyekért alkudoztunk az utcán, hogy láthassuk Lenny Kravitz-et, az Evenescence-t, James Blunt-ot és Slash-t a hires londoni Hammersmith Apollo-ban

  • Körbesétáltuk a Stonehenge-i köveket

  • Edzettünk és csontokat törtünk Muay Thai edzésen Thaiföldön (ok, csak én, Levi és csak a saját csontomat)

  • Thai box meccset néztünk a Thaiföld legrégebbi stadionjában, a Rajadamnern-ben, Bangkokbn

  • Megmásztuk a legmagasabb csúcsokat Angliában, Welszben és Skóciában

  • Több száz gyerekre felügyeltünk a balatoni nyári táborokban

  • Együtt énekeltük az Always-t Bon Jovi koncerten a Hyde parkban

  • Szurkoltunk a magyar csapatnak az Anglia elleni barátságos meccsen a Wembley stadionban

  • Barátoknak szurkoltunk a londoni maratonon

  • Megállapítottuk, hogy Shakespeare és az akkori emberek milyen picik voltak, alig fértünk be Stratford-Upon-Tent-ben lévő házaikba

  • Véletlenül kaptunk egy 1 perces szerepet a Waczak szállós interaktív vacsorán Londonban

  • Házasságunkkor az egyik legjobb barát adott össze minket

  • Sikítva gurultunk le a dombról a zorbing labdában (Levi, őszintén, mint egy lány)

  • Tigrist etettünk a Whipsnade állatkertben Angliában

  • Varázsoltunk a Harry Potter - Warner Bros stúdióban

  • A legcsodásabb kilátásra ébredtünk a Jurassic tengerparton, a Zafiránkban töltött éjszaka után mikor Dél-Angliába jártunk kempingezni, kocsival

  • A csatornán SUP-ozva Londonban sok szájat tátva hagytunk

  • Egy különleges vizibiklin önkénteskedtünk csatorna tisztításra, 20 Km-t nyomtunk

  • Vadkempingeztünk sátor nélkül és halálra fagytunk a nyári napforduló éjszakáján, egy csomó pozitív barát társaságában

  • Átkeltünk a hires Carrick-a-Rede függőhídon és köveken ugrándoztunk a Giant`s Causeway-nél Észak-Írországban

a blog

Szeretnénk veletek megosztani a mindennapjainkat, a kudarcokat és a boldog pillanatokat is.

Ezért jött a blog. És miért ne írnánk együtt? Egyszerű követni kinek a gondolatait olvasod: Szilvi dőlt betűvel ír. Én vagyok,aki szeret mesélni és belemenni a részletekbe is. Ezek vagyunk mi, mindkét oldal, így láthatod, hogy dolgozunk össze. Mint egy pár, egy csapat.

Általában én (Levi) vagyok az álmodozó, aki a felhők között jár, Szilvi inkább jár két lábbal a földön. Az otthonom, a bázisom.

Mi mindig meghallgatjuk és támogatjuk egymást bármilyen őrültségbe vág a másik, és ez teljesen jól működik köztünk. Nem korlátozzuk egymást, aki éppen elől jár , az húzza a másikat előre.

Középen találkozunk, egyensúlyban vagyunk és együtt építjük az életünket.

Az élet célja nem a tengerparton pihenni, mojitókat kortyolgatni egész nap. A cél az, hogy találj valamit, amit szeretsz, és ami értéket ad a világnak is.
— Benjamin Foley
And we know we can’t go back again
To the world that we were living in
’Cause we’re dreaming with our eyes wide open
So, come alive!
— Come Alive - The Greatest Showman

Subscribe to our mailing list

* indicates required